Tanárokból, diákokból álló delegációt fogadtunk Brüsszelben
Pedagógusakat, tanárokat, továbbá oktatáskutatókat hoztunk Brüsszelbe Hihetetlen erejük van ezeknek a személyes beszámolóknak. Az Európai Bizottság képviselője úgy fogalmazott, a Bizottságban töltött 20 éve alatt nem volt ilyen megrendítő egyeztetésen. Michaela Sjodorova, az EP Oktatási Bizottságának alelnöke azt mondta, a kommunista Csehszlovákiában hallott utoljára ilyen történeteket. Irena Joveva képviselőtársam a könnyeivel küzdött. Pedig a résztvevők nem tettek mást, csak megosztották a valóságukat. Bőven nem az összes jogsértést és problémát — csak néhány történetet. Arról, hogy elvették a pedagógusok sztrájkjogát, akár jogsértések árán is igyekeznek láthatatlanná tenni a sztrájkot, és a legszigorúbb megtorlással büntetik a polgári engedetlenséget. Az elnyomás és megfélemlítés légköréről, ahol sztrájkoló tanárokat, tüntető diákokat fenyegetnek, és próbálnak minden eszközzel ellehetetleníteni. A négy-ötszáz eurós fizetésekről, amire az uniós beszélgetőpartnerek rendre visszakérdezek, hogy nem értettek-e félre valamit. Arról, hogy milyen meleg diákként élni a nyíltan homofób és diszkriminatív kormánypolitika árnyékában. Arról az évtizedek óta zajló tragédiáról, ami a roma gyerekek kirekesztése, esélyeinek aláásása Magyarországon. És arról, hogy mindezek ellenére mégsem adják fel a harcot. Európának tudnia kell ezekről a történetekről. A magyar közoktatás válsága az oktatáspolitikán bőven túlnyúlva egy jogállamiságot, demokratikus minimumokat feszegető kérdéssé vált. Európai kérdéssé. Én pedig képviselőként továbbra is minden erőmmel azon leszek, hogy hidat teremtsek azoknak, akik a sérelmeket a mindennapjaikban elszenvedik — az európai döntéshozók felé, akik segíthetnek. A magyar tanárok és diákok európai uniós állampolgárok, és jogaikat az EU-nak is védenie kell.

Amióta képviselő vagyok, kevés olyan felkavaró — és legalább ennyire felemelő — munkanapom volt, mint a tegnapi. Magyar tanárokat és diákokat fogadtunk az Európai Parlamentben azzal a céllal, hogy fórumot teremtsünk nekik, és közvetlenül az uniós döntéshozókkal egyeztessenek a magyar közoktatás válságáról. A magyar kormány nem hajlandó meghallani a hangjukat ‒ az EU-s döntéshozók sorakoztak, hogy találkozhassanak velük.

Hihetetlen erejük van ezeknek a személyes beszámolóknak. Az Európai Bizottság képviselője úgy fogalmazott, a Bizottságban töltött 20 éve alatt nem volt ilyen megrendítő egyeztetésen. Michaela Sjodorova, az EP Oktatási Bizottságának alelnöke azt mondta, a kommunista Csehszlovákiában hallott utoljára ilyen történeteket. Irena Joveva képviselőtársam a könnyeivel küzdött.

Pedig a résztvevők nem tettek mást, csak megosztották a valóságukat. Bőven nem az összes jogsértést és problémát — csak néhány történetet.

Arról, hogy elvették a pedagógusok sztrájkjogát, akár jogsértések árán is igyekeznek láthatatlanná tenni a sztrájkot, és a legszigorúbb megtorlással büntetik a polgári engedetlenséget.

Az elnyomás és megfélemlítés légköréről, ahol sztrájkoló tanárokat, tüntető diákokat fenyegetnek, és próbálnak minden eszközzel ellehetetleníteni.

A négy-ötszáz eurós fizetésekről, amire az uniós beszélgetőpartnerek rendre visszakérdezek, hogy nem értettek-e félre valamit.

Arról, hogy milyen meleg diákként élni a nyíltan homofób és diszkriminatív kormánypolitika árnyékában.

Arról az évtizedek óta zajló tragédiáról, ami a roma gyerekek kirekesztése, esélyeinek aláásása Magyarországon.

És arról, hogy mindezek ellenére mégsem adják fel a harcot.

Európának tudnia kell ezekről a történetekről. A magyar közoktatás válsága az oktatáspolitikán bőven túlnyúlva egy jogállamiságot, demokratikus minimumokat feszegető kérdéssé vált. Európai kérdéssé. Én pedig képviselőként továbbra is minden erőmmel azon leszek, hogy hidat teremtsek azoknak, akik a sérelmeket a mindennapjaikban elszenvedik — az európai döntéshozók felé, akik segíthetnek.

A magyar tanárok és diákok európai uniós állampolgárok, és jogaikat az EU-nak is védenie kell.